Andre Ward és Sergey Kovalev ha minden jól megy már novemberben eldönthetik, hogy ki az igazi nagykutya félnehézsúlyban és bizonyíthatják, hogy okkal tartják őket a sportág jelenlegi legjobbjainak. Azok után, hogy Mayweather és Pacquiao legendásan eseménytelen, az évszázad meccsének beharangozott összecsapására egy jó hat évet kellett várni, a másik álommeccs Alvarez és Golovkin között pedig még parkolópályán van, a Ward vs. Kovalev összecsapás lehet az idei esztendő egyik legpikánsabb találkozója. De ahhoz még mindkettejüknek van egy kötelező feladat a nyárra!

Nem arról van szó, hogy idén ne láthatnánk kimondottan jónak ígérkező összecsapásokat. Terence Crawford és Viktor Postol összecsapása már most a júliusban egy igazán érdekes meccsnek ígérkezik, ahol a kisváltósúly két legjobb ökölvívója készül eldönteni, hogy ki az úr a háznál. Váltósúlyban szintén remek mérkőzésekre van kilátás elég csak a mostani Keith Thurman vs. Shawn Porter találkozóra gondolni. Pörög a nehézsúly is, ahol szintén van rá sansz, hogy a közeljövőben remek meccsekkel szolgálják ki a rajongókat. 

Saul Alvarez és Gennady Golovkin csatája lehetne az egyik legkomolyabb és egyben a legnagyobb bevétellel kecsegtető találkozó a Mayweather vs. Pacquiao után, de ott nem tűnik úgy, hogy a feleknek egyhamar sikerülne megegyezniük a szakma és a rajongók által is hőn áhított összecsapásról. 

 Van viszont egy párosítás, aminek a körvonalai elég hamar elkezdtek kirajzolódni és végül mindenféle komolyabb probléma nélkül sikerült is megegyezni. Két veretlen ökölvívó és egy meccs, ami nem a címekről szól, hanem hogy melyik bunyós lesz az, amelyik még tovább szárnyalhat a csillogás útján és melyik tapasztalhatja meg a vereség keserű szájízét amatőr koruk óta először.

 Andre Ward (29-0, 15KO) és Sergey Kovalev (29-0, 26KO) összecsapása két ellentétes stílust és karriert mutat be, hiszen Wardot az amerikai iskola edzette, roppant képzett és technikás ökölvívó, 2004-ben Athénban olimpia aranyérmet szerzett hazájának, azóta pedig nem talált legyőzőre a profik táborában. Ezzel szemben Kovalev az igazi orosz rémálom. Egy csendes gyilkos, aki nem balhézik a mérlegelésen, szűkszavúan, de jó kedvvel nyilatkozik, viszont a ringben nem ismer kegyelmet és a 'Zúzó' becenevű bunyós ellen mindösszesen hárman bírták végig állni a kiírt menetszámot. A háromból az egyiket úgy hívták, hogy Bernard Hopkins.

A két bunyós útjai csak nem olyan rég keresztezték egymást. Ward karrierje legkomolyabb sikereit még nagyközépsúlyban érte el, ezért hosszú évekig nem is volt téma a félnehézsúlyú Kovalev elleni mérkőzés. Ráadásul Kovalev sem számít egy öreg motorosnak, hiszen igazán csak a Nathan Cleverly elleni győzelmével robbant be még 2013-ban. Itt szerezte meg ugyanis a WBO félnehézsúlyú címét, amihez az évek alatt azóta hozzácsatolta a WBA és az IBF címeit is, amikor tizenkét menetben legyőzte a fentebb említett Hopkinst. 

Ward szintén kipucolta a saját súlycsoportját. A nagyközépsúlyú 'Super Six' elnevezésű torna hozta meg számára az igazi rivaldafényt, hiszen olyan bunyósokat győzött le, mint Arthur Abraham vagy a döntőben Carl Froch. Wardnak azóta nagyon nem úgy alakult a karrierje, ahogy ilyen képességek mellett illene. Legyőzte még Chad Dawsont és Edwin Rodriguezt, majd Mikey Garciához hasonlóan ő is hosszú éveket töltött a ring helyett a bíróságon, hogy elszakadjon korábbi promóterétől. 

Majd jött 2015, Ward visszatért és közölte, hogy immáron félnehézsúlyban szeretne felérni a csúcsra. Arra a csúcsra, amin egy orosz szörnyeteg ül, aki olyan bombákat szór, hogy ellenfelei nagy része a mérkőzés feléig sem bírja ki. Ward a RocNationnel kötött szerződést és rögtön bizonyíthatott is Paul Smith kiütésével, majd jött a legutóbbi Sullivan Barrera elleni sima, de "csak" pontozásos győzelem. 

 És hiába jelentett Ward neve már hosszú évek óta garanciát a klasszis teljesítményre, a nézőket igazán sose tudta megragadni. Nem úgy, mint Kovalev, aki viszont a Cleverly elleni győzelme óta komoly kis presztízst épített ki magának. Ismayl Sillah, Cedric Agnew, Blake Caparello vagy Nadjib Mohammedi csak a kisebb nevek Kovalev áldozatai között, de elvette Hopkins öveit is és kétszer is csúnyán verte a nagyszájú Jean Pascalt.

Tavaly vagy tavalyelőtt az igazi félnehézsúlyú derbit a Sergey Kovalev vs. Adonis Stevenson összecsapás jelentette volna, de a promóteri nézeteltérések ott is túl kemény diónak bizonyultak, így Kovalevnek egyelőre nem úgy néz ki, hogy lesz lehetősége a WBC bajnok Stevenson övét is a derekára csatolnia és ezzel vitathatatlan félnehézsúlyú bajnokká válnia.

Ward még nem bajnok új súlycsoportjában. Nagyközépben a WBA és a WBC öveit is birtokolta, de félnehézben még nem kapta meg a lehetőséget, hogy bajnoki címért léphessen ringbe. Egészen novemberig, amikor rögtön három szervezet és egy rettegett KO-király skalpjával lehetne gazdagabb. Vagy éppen Kovalev gyűjthetné be egy olimpiai bajnokét, akit a profik között sokan Floyd Mayweather trónjára prognosztizálnak, mint a jelenlegi súlycsoportoktól független legjobb ökölvívó.

A felek már mindenben megegyeztek. Az időpont: november 19. A helyszín: Las Vegasban a T-Mobile Aréna, amit májusban Saul Alvarez és Amir Khan avattak föl. Az összecsapást az HBO közvetíti Pay Per View konstrukcióban. A győztes pedig nagyon sok mindent visz. Mert lehet, hogy nem fognak rá többen előfizetni, mint egy átlagos Mayweather meccsre, csakhogy itt egyik bunyós sem alibizni lép majd ringbe. Hosszú évek és nagyon komoly munka van mindkettejük mögött és a győztesnek ez egy hatalmas ugrás lehetne, hogy ne csak a hard-core boksz rajongók körében legyenek elismertek. 

A nyáron még mindkét bunyósnak lesz egy kötelező jelenése a ringben. Kovalev hosszú évek után újra hazájában, Oroszországban fog kötelek közé lépni július 11-én Isaac Chilemba ellen, míg Ward picivel később, augusztus 6-án bokszol majd Oaklandben Alexander Brand ellen.

Ha pedig mindketten hozzák a kötelezőt, - amit nehéz elképzelni, hogy ne sikerülne - akkor novemberben már egy óriási meccset láthat a közönség, ahol az orosz iskola bizonyíthat az amerikai ellen, a pusztító erő a roppant precíz és technikás stílus ellen, azaz Kovalev vs. Ward bajnoki címekért, makulátlan mérlegért, dicsőségért és halhatatlanságért!