Ahogyan az várható volt, még az idén megrendezik a két angol nehézfiú visszavágóját. Az első meccs jó volt, okkal várhatjuk, hogy ez még jobb legyen. 

Floyd Mayweather és Conor McGregor összecsapása nem döntött rekordot, Canelo és Golovkin meccse pedig szép számokat hozott, de igazán még mindig nem az ő nevüktől nyílik a pénzcsap. 

Adós vagyok még egy beharangozóval egy mérkőzéshez, melyet sajnos sokan abszolút nem várnak, vagy nem is tudnak róla, hogy egyáltalán lesz. Az átlag bokszrajongó néha ránéz a nehézsúlyra, így hallott a Klitschkokról, tudja, hogy ki az a Mayweather vagy Pacquiao, talán még van fogalma Golovkinról, de…

Deontay Wilder és Luis Ortiz összecsapása miatt okkal lehetünk bizakodóak. Ez a két bunyós egy valamiben jó igazán: fejlecsavaró pofonokban.

Ennyi volt. Olimpiai aranyéremmel, a profik közt két súlycsoportot meghódítva, veretlenül vonul vissza a bunyós, aki talán nem is emlékszik, hogy milyen érzés veszíteni.

Nem hozott nyílt sisakos mexikói, kard ki kard háborút az év, de lehet, hogy az évtized legjobban várt meccse, amivel még nem is lenne gond, – mert így is színvonalas lett volna –, ha az egyik pontozó nem köpi arcon a sportot a lehető legpofátlanabb módon.

Rövid szünet után megújult erővel haladunk tovább.