Adós vagyok még egy beharangozóval egy mérkőzéshez, melyet sajnos sokan abszolút nem várnak, vagy nem is tudnak róla, hogy egyáltalán lesz. Az átlag bokszrajongó néha ránéz a nehézsúlyra, így hallott a Klitschkokról, tudja, hogy ki az a Mayweather vagy Pacquiao, talán még van fogalma Golovkinról, de nagyjából itt is ki merült az érdeklődési kör. Pedig az igazi fanatikusok tudják, hogy akármennyire is elcsépelt 'az év egyik legjobban várt meccse' kifejezés, Vasyl Lomachenko és Guillermo Rigondeaux csatája okkal kaphatja meg ezt a jelzőt. Virtuózok csatája, ami felér azzal, mintha Da Vinci és Van Gogh próbálná összemérni zsenialitásának gyümölcsét. 

Pedig elég szégyen, hogy ezt az összecsapást nem várja epekedve az egész világ. Nyilván itt nem arra számíthatunk, hogy a főszereplők majd megállnak egymással szemben a ring közepén, aztán kiengedik a pofonládát. Itt igazi vívás várható, a képzettség zenitje, amire az angol nyelv okkal használja a "Sweet Science" kifejezést. Akit egy kicsit is érdekel a boksz mögött lapuló technika, a ringintelligencia, az olyan csaták, amelyek a véres háború helyett jobban hasonlítanak egy sakkjátszmához, azoknak mindenképp figyelniük kell december 9-én. 

Ugyanis a hardcore bokszrajongók nem is kérhetnének mást a Télapótól a hétvégére, mint Vasyl Lomachenko (9-1, 7KO) és Guillermo Rigondeaux (17-0,11KO) csatáját. A két gigász New Yorkban néz majd egymással farkasszemet, a Madison Square Gardenben. A tét az ukrán WBO nagypehelysúlyú bajnoki öve lesz.

A 36 éves kubai két súlycsoportot is felugrik, annyira feni a fogát Lomachenkóra. Rigondeaux eddig kispehelysúlyban vitézkedett, ott is szerezte a világbajnoki címeit. Karrierje eddigi legnagyobb skalpja az a Nonito Donaire, aki nekünk onnan lehet ismerős, hogy Bedák Zsoltot viszonylag hamar elintézte. Donaire viszont nem okozott gondot a kubainak, aki ugyan egyszer a padlót is megjárta, de végül egyértelműen verte ellenfelét. 

Plusz, Rigondeaux esetében ez a padlóra kerülés nem egy nagy Was Ist Das. Többször járt már a padlón, volt, hogy egy menetben kétszer is, ám ezt mégsem tudta eddig senki kihasználni. A nagy kérdés az, hogy két súlycsoporttal feljebb, vajon jobban megérzi-e a hangsúlyosabb találatokat? 

Lomachenko az érem túloldala. Miután profinak állt, második meccsét elvesztette a rutinos, és stikbe mocskosan bokszoló, Orlando Salido ellen, de onnantól kezdve nem volt megállás. Az egy dolog, hogy átgázolt mindenkin, és előbb pehely- majd nagypehelysúlyban is világbajnoki címet nyert. Itt a hangsúly azon van, hogy milyen stílusban tette mindezt. 

Lomachenkóra ugyanis lassan már elfogynak a jelzők. Képzettségi szintjét a High-Tech és a Mátrix szavak tudják valamennyire meghatározni. Ellenfelei többnyire tanácstalanok ellene a ringben. Erről Nicholas Walters bővebben tudna mesélni. 

Ilyen szinten képzett bunyósok révén mindketten kimaxolták az amatőr múltat. Rigondeaux 2000-ben és 2004-ben nyert olimpiai aranyérmet harmatsúlyban. Lomachenko 2008-ban pehelyben, 2012-ben már könnyűsúlyban volt a legjobb. Szóval fejenként 2-2 olimpiai aranyérmet tudnak felmutatni. Ami azért nem rossz. Mindketten balkezesek. Villámgyorsak. Pontosak. Könyörtelenek. Igazi csemege. 

(Ha tetszett a cikk, és további érdekességekkel is találkoznál az ökölvívás világából, kövesd az oldalt a Facebookon is.)