A szombat esti Las Vegas-i gála főmérkőzése is izgalmas csatát hozott, ugyanis Leo Santa Cruz és Carl Frampton tavaly már egymásnak feszültek az év egyik legjobb meccsén. Akkor Frampton kezét emelték a magasba, most Santa Cruz visszavágott. Az este legsúlyosabb pofonját Mikey Garcia szállította, a hangulatról pedig az észak-ír drukkerek gondoskodtak.
Tavaly nyáron az év egyik legizgalmasabb és leglátványosabb meccsét hozta össze az akkori WBA pehelysúlyú világbajnok Leo Santa Cruz (33-1-1, 18KO), illetve kihívója Carl Frampton (23-1, 14KO). Mindkét bunyós veretlenül érkezett a brooklyni összecsapásra, de az észak-ír Frampton volt az, aki úgy is távozott, valamint még magával vitte az amerikai világbajnoki címét is, miután megosztott döntéssel a pontozók őt látták jobbnak.
A visszavágóra nem kellett sokat várni, mivel a két bunyós nagy tisztelettel nyilatkozott egymásról, és már az első meccs után rögtön kijelentették, hogy benne vannak egy második felvonásban. A helyszín most Las Vegas és az MGM Grand, és ezúttal Frampton érkezett világbajnokként, míg Santa Cruz a kihívóként próbálta megbosszulni profi karrierje első vereségét, és visszaszerezni a bajnoki címét. Ami mellé a WBC még egy úgynevezett "Gyémánt" övet is kiosztott a győztesnek, aminek ugyan sok érdemi jelentősége nincs, de szépen csillog az ember derekán.
Vagyis két öv, Frampton veretlenség és Santa Cruz revansa volt a terítéken, miközben az észak-ír szurkolók nem okozták csalódást, és már akkor majdnem felrobbant az MGM Grand, mialatt a belfasti bunyós a szorító felé tartott.
A találkozó pedig ott kezdődött, ahol az első összecsapás véget ért, kvázi a tizenharmadik menettel. A különbség csak annyi volt, hogy Santa Cruz ezúttal nem rontott ajtóstul a házba, és sokkal megfontoltabban és taktikusabban bokszolt mint az első meccsen, kihasználva magasság és karhossz beli fölényét. Frampton nem is nagyon tudott ezzel mit kezdeni, és bár védekezés terén remek dolgokat mutatott, támadásban veszélytelen volt a közelharcot ügyesen elkerülő és kívülről bokszoló Santa Cruzra.
Ettől még nem vált unalmassá találkozó, sőt helyenként igen látványos ütésváltások alakultak ki, de ezekből rendre az amerikai került ki jobban, aki mexikói vérét le sem tagadhatná, hiszen hiába szorgalmazta a ringsarka, hogy kerülje a nyílt sisakos küzdelmet és sokat mozogjon, ő mégis többször odaállt Frampton elé egy-egy kiadós ütésváltásra.
A belfasti bunyós ezúttal nem találta az ellenszert Santa Cruz bunyójára, és a bírók is jobbnak látták a korábbi bajnokot, akit 114-114, 155-113, 115-113 arányban hoztak ki győztesnek, ezzel pedig visszakerült a pehelysúlyú bajnoki cím az amerikai derekára, és visszaadta a kölcsönt Framptonnak azzal, hogy ezúttal már az észak-ír sem veretlenül hagyta el a szorítót.
Abban viszont ismét egyetértett a két főszereplő, hogy 1-1 győzelem után kötelező trilógiává bővíteni kettejük párharcát. Frampton nem bánná ha a döntő ütközetre Belfastban kerülne sor, ehhez pedig még azt is felajánlotta, hogy Santa Cruz akár a saját lakásában is lakhat, annyira tiszteli ellenfelét, aki szerinte megérdemelten győzött a visszavágón.
A főmérkőzés előtt a visszatérése óta második meccsén, egyből a könnyűsúlyú világbajnoki címért lépett ringbe Mikey Garcia (36-0, 30KO), a WBC regnáló bajnoka, Dejan Zlaticanin (22-1, 15KO) ellen. A montenegrói bunyós sincs híján az ütőerőnek, de ezúttal ő húzta a rövidebbet, miután Garcia a harmadik etapban előbb egy jobbfelütéssel megrendítette, majd egy még keményebb jobbossal merevre ütötte a bajnokot, aki percekig ájultan feküdt a padlón, de szerencsére magához tért és a saját lábán hagyta el a szorítót. Garcia viszont a WBC könnyűsúlyú világbajnoki övével a derekán, és készen áll, hogy a jövőben egyesítse a címeket a többi bajnokkal.
(Ha tetszett a cikk, és még jobban megismerné az ökölvívás világát, kövesse az oldalt a Facebookon is.)
