Deontay Wilder és Luis Ortiz összecsapása miatt okkal lehetünk bizakodóak. Ez a két bunyós egy valamiben jó igazán: fejlecsavaró pofonokban.

Ennyi volt. Olimpiai aranyéremmel, a profik közt két súlycsoportot meghódítva, veretlenül vonul vissza a bunyós, aki talán nem is emlékszik, hogy milyen érzés veszíteni.

Nem hozott nyílt sisakos mexikói, kard ki kard háborút az év, de lehet, hogy az évtized legjobban várt meccse, amivel még nem is lenne gond, – mert így is színvonalas lett volna –, ha az egyik pontozó nem köpi arcon a sportot a lehető legpofátlanabb módon.

Rövid szünet után megújult erővel haladunk tovább.