Nem hozott nyílt sisakos mexikói, kard ki kard háborút az év, de lehet, hogy az évtized legjobban várt meccse, amivel még nem is lenne gond, – mert így is színvonalas lett volna –, ha az egyik pontozó nem köpi arcon a sportot a lehető legpofátlanabb módon.
Mi mással is lehetne visszatérni az éterbe, mint a hétvégi Sául 'Canelo' Álvarez vs. Gennady 'GGG' Golovkin összecsapással. Ja, hogy miért nem a Floyd Mayweather vs. Conor McGregor meccsel ragadtuk meg erre az alkalmat. Egyszerű. Mindenféle rosszindulat nélkül, nem bántva a UFC rajongókat (mivel az is egy nagyszerű sport, fantasztikus harcosokkal), de aki azt gondolta, hogy a szakállas írnek akár csak minimális esélye is van minden idők egyik legképzettebb bunyósa ellen, az olyan fogalmatlan a bunyóhoz, mint én a harmonikához.
Canelo és Golovkin esetében viszont már más a helyzet. Szimpátiától függetlenül mindketten hatalmas harcosok. Álvarez fiatal kora ellenére rutinos, kirobbanó fizikuma van, látványos stílussal, romboló testütésekkel. Golovkinnak már nincs tojáshéj a fenekén. A ringen kívül ő a jófiú, aki mindig mosolyog és végtelenül szimpatikus, a szorítóba azonban két bontógolyóval érkezik az öklei helyett, és minden ütése olyan kegyetlen, hogy talán még az ötödik sorban ülő nézők is megérzik.
Szóval nem volt szükség trash-talkra, látványos sajtótájékoztatókra, meg a Rosalinda drámájával vetekvő kisfilmekre, amik felhype-olják az összecsapást.
Itt ugyanis két csöndes gyilkost vártunk a ringbe. Az egyik amúgy is mexikói, vagyis papíron a vérében van a háború, a másik meg hiába kazah, nincs az a Juan, aki belekötne a tijuanai éjszakában. Szóval okkal dörzsölhettük a tenyerünket.
Aztán elkezdődött a meccs. Puhatolózás. Canelo nem áll oda. Canelo hátramenetbe kapcsol. Golovkin próbálja levadászni. Canelo jól védekezik. Golovkin a kötelet csapkodja. Vagy fedezéket. Néha talál is. Canelo továbbra is a biciklin. Hopp, végre egy kis akció. Álvarez talál. Golo meg sem érzi. És vége a menetnek.
És ez ment szinte végig. Na, mielőtt valakinek már gurulna a gyógyszere, szögezzük le, hogy mindez a legmagasabb színvonalon történt. Látszott, hogy rendesen felkészültek egymásból, nem hibáznak, és az utolsó gongszóig feszült küzdelmet láthattunk. De egy pillanatra sem azt a háborút, amit vártunk. Ami nem feltétlen baj, mert nem vagyunk telhetetlenek és bőven jól lehetett szórakozni ezen is. De legyünk őszinték: ebben több volt.
Aztán jött a pontozás. Az, hogy Golovkin szűken nyer (115-113), teljesen rendben van. A döntetlen? A legtöbben nem értenek egyet, de tegyük fel, hogy ezt még el tudjuk fogadni. De 118-110 Álvareznek? Adalaide Byrd konkrétan egyszer Stevie Wondernek, egyszer meg Ray Charlesnak képzelte magát, annyira nem volt köze a meccshez. De ha egy óvódást odarakunk, hogy húzzon be egy vonalat minden menet végén annak a bácsinak, amelyik szerinte jobb, akkor se nyer NYOLC ponttal Canelo.
Ennek a pontozó hölgynek nincs keresnivalója ökölvívó mérkőzésen. És nem azért mert nő. Hanem azért, mert vak. Vagy, ha meg ilyen szinten korrupt, akkor induljon elnöknek.
Nade! Az tény, hogy Byrd pontozása mindent mutatott csak a realitást nem. De mi volt még a baj?
Hát elsősorban, Canelo. A legszánalmasabb hozzászólásnak gondolom, ha valaki azzal illet egy bunyóst, hogy fél. Meg gyávának nevez egy olyan sportolót, aki kesztyűkkel a kezén születik, és az életét teszi kockára a ringben. És Álvarez nem is mutatta jelét félelemnek. Különben nem állt volna meg a sarokban vagy a köteleknél, gond nélkül várva Golovkin támadásait. Vagy legalább folyamatosan fogott volna.
Mégis hatvan-kilencven másodpercek teltek el úgy, hogy a mexikói nem indított ütést. Lehet, hogy nem is kapott, mert a legtöbb Golovkin próbálkozást gyönyörűen levédte, vagy szépen elhajolt-elmozgott, ami pedig talált sose érte olyan ponton, hogy attól komolyabb bajba kellett volna kerülnie. Sőt, menjünk tovább. Álvareznek támadásban is voltak pillanatai. Amikor úgy döntött, hogy indít pár ütést, azok sokszor szépen ültek Golovkinon. Kár, hogy ezekből alig láthattunk valamit a meccsen.
Ennek oka pedig roppant egyszerű. Álvareznek szar kondija van. A meccs második felében, de főleg a hajrában már a seggén vette a levegőt. Lehet, hogy a tömeg az oka, amit magára pakolt középsúlyra, lehet, hogy az edzőtábort tolta túl, mindenesetre Canelo kondija, pontosabban annak a hiánya jelentős szerepet játszott abban, hogy nem láttunk tizenkét meneten át tartó háborút.
Viszont, ha a mexikói ennyire passzív volt, akkor a legrettegettebb KO-király, hogy nem tudta őt levadászni? Mert kergette őt becsülettel, mint oroszlán a gazellát, de mégsem tudta úgy levágni a ringet, és közel kerülni hozzá, mint ahogyan azt korábban megszoktuk tőle. Golovkin egyszerűen nem tudta lezárni a menekülő utakat a mexikói elől. Amikor meg közel került, keveset talált. Ez az offenzíva pedig rendkívül távol áll a pokol kénköves bugyrától, ahová legtöbb korábbi ellenfelét elkalauzolta a kazah, hogy ott aztán szépen ki is végezze őket.
Golovkin annyit csapkodta a kötelet meg a levegőt, hogy csodálom, nem ment el a kedve a meccs közepén. Lehet, hogy ő is kezd kopni (azért csak 35 éves), lehet, hogy a Daniel Jacobs elleni meccs után valóban egy kicsit lejtőre került, lehet, hogy Álvarez tényleg ennyire jól védekezett, de sok esetben a tanácstalanság látszott Golovkinon.
Az pedig sokat segített rajta, hogy beton álla van, ezért Canelo, ha nagy ritkán támadást indított – és talált is –, azok körülbelül annyit értek, mintha a Terminátort dobálta volna kavicsokkal.
Szóval vastagon benne voltak mindketten abban, hogy ez nem lett egy véres, tizenkét menetes pokoljárás. Canelo a kondija miatt, Golovkin meg azért, mert nem tudott támadásban olyan hatékony lenni, mint szokott.
Persze mondhatjuk, hogy Canelo túlságosan is tisztelte Golovkin erejét, ezért nem állt bele az adok-kapokba, de akkor a köteleknél sem ragadt volna le. Vagy legalább Golovkin ott elkaphatta volna.
De, mielőtt az elvakult rajongók meg az egymeccses szakértők jönnének itt a marhaságaikkal, vegyenek egy jó nagy levegőt. A kazah megnyerte a meccset. Ha szűken is, de az ő kezét kellett volna a magasba emelni. Vagy, hogy másképp fogalmazzak. Canelo semmi esetre sem nyerhette meg ezt az összecsapást. Ahhoz egyszerűen túl keveset tett. És hiába védekezel szépen, meg nem kapsz komoly találatokat, ha utána két percig nem indítasz ütést. Ez így nem megy. Golovkin meg pont annyival volt aktívabb, pont annyiszor talált egy-két pontos, szurkáló jabbel, amelyek, ha is nem voltak szignifikánsak, de ő legalább ütött ötöt-tízet, amíg ellenfele próbálta csalni a meneteket.
Szóval jöhet a visszavágó, ami felől ne legyen kétségünk, ha nem is idén, de jövőre biztos megkapjuk. Túl sok a pénz benne még mindig, és most, hogy már ismerik egymást, még inkább nem látom okát, hogy miért kéne kibújniuk a meccs alól. Golovkin nyilván nem fog, ő akarja a revansot, hogy bizonyítsa, ezt is megnyerte. Canelónak meg azok után, hogy gond nélkül be mert költözni a kötelek közé az egész meccsre, nem hiszem, hogy álmatlan éjszakái lennének a kazah ütőerőjéről.
Canelo azt mondta, hogy idén már nem fog bokszolni, csak jövő májusban. Golovkin addig még mehet egy Billy Joe Saunders elleni meccsre, akivel, nagy valószínűséggel néhány menet alatt felmossa a padlót, aztán meg jöhetne a visszavágót. Ahol remélhetőleg már sikerül egyértelműen és vitathatatlanul egyik bunyósnak a másik fölé nőnie.
Ja, és még valami itt a gondolatok margójára. Tegyük fel, hogy Adalaide Byrd nem vak, csak szimplán korrupt. Akármilyen gusztustalan, nem ez volt az első nehezen értelmezhető ítélet, amely mögött lehetett érezni valami promóteri turpisságot. De! Akkor nem lehet kihozni Álvarezt két ponttal (115-113)?? Nyilván a Golovkin-tábor akkor is kiverné a harmadik világháborút, de legalább nem lenne ennyire irtózatosan pofátlanul szembe köpve a sport. Az is rossz ítélet lenne, mert ahogy írtam a döntetlent is nagyon nehezen lehet elfogadni, inkább az egy-két menetes Golovkin siker volt a reális. De miért kell ekkorát csalni? Mindegy, hogy egy menttel hozza ki azt, akit ki kell hoznia vagy tizenkettővel, mert az eredményen úgysem változtat. Vagy ez a döntés már része a második meccs marketingjének, hogy addig is legyen miről beszélni? Vagy paranoiás vagyok, és nincs itt semmiféle összeesküvés, hanem Byrd tényleg ennyire nem ért a sporthoz? Ti hogy látjátok?
(Ha tetszett a cikk, és további érdekességekkel is találkoznál az ökölvívás világából, kövesd az oldalt a Facebookon is.)
